Ahogy az már szinte hagyománnyá vált, a Scandalli harmonikagyár idén is számtalan hangszert állított ki a fesztiválon, ám ezúttal a cég Paolo Soprani és Moreschi harmonikákat is hozott. Ezeken a hangszereken felül jó pár Petromaestro harmonika, illetve több használt hangszer is kiállításra került. Több résztvevő elhozta saját harmonikáját, így összesen több, mint 40 hangszer volt látható és kipróbálható a kiállításon, a hangszerek összértéke mintegy 250.000.- EUR-t tett ki.

A meghívott vendégek között volt Marjan Krajna professzor Zágrábból, aki triójával az amerikai stílusú harmonikázást példázta oly kiválóan, hogy az korosztálytól függetlenül mindenkinek mosolyt csalt az arcára. Krajna professzor méltán híres tanár és zenész Horvátországban, de idei sümegi előadása után a hazai közönség is garantáltan megjegyezte a nevét.
A fesztiválon fellépett Schmitt Attila harmonikás Lábatlanból, aki olyan magyar népzenei harmóniákat szólaltatott meg, amilyet csak nagyon ritkán hallunk. Némi kortárs jazz-zel is megismerkedhettünk Attilát hallgatva, ez sokak számára új hangzásvilágot jelentett. Újat, de mindenképp élvezeteset.

Rövid koncertet adott a Scandalli harmonikagyár igazgatója, Mirco Patarini is, aki amellett, hogy kiváló üzletember és hangszerész, elismert harmonikaművész is. Európai és dél-amerikai dallamokon keresztül mutatta be a Scandalli új csúcsmodelljét az Extreme-et.

A vendégek élvezhették David Yengibarjan örmény származású budapesti harmonikaművész előadását is. A modern, kortárs jazz és az örmény-orosz zenei világ páratlan ütemű dallamai mosódtak össze a művész játéka során, mely dallamok európai fül számára elsőre idegennek hatottak, de a zene misztikuma rövid idő alatt szinte hipnotizálta a közönséget. A művész zseniálisan demonstrálta egyrészt a harmonika univerzális mivoltát, másrészt a zenei diverzitás csodáját.

A sümegi rendezvény állandó résztvevője a tavaly Sümegi Lovaggá ütött Sir Miroslav Navracic szintén Zágrábból, aki természetesen idén sem hiányozhatott. A művészt ördögi technikáján és felfoghatatlanul széles repertoárján kívül hihetetlen kreativitása teszi Horvátország egyik legjobb harmonikásává. Bárkit, bármikor, bármilyen stílusban és hangnemben úgy kísér, mintha ezer éve együtt játszanának, miközben olyan technikai arzenált vonultat fel pihenésképpen, melyet a legtöbb harmonikás meg sem tudna tanulni. A művész triójával adott koncertet, melynek során különböző stílusú zenék jazz-elemekkel kevert interpretációi szólaltak meg, messzemenő profizmussal, és jókora adag humorral fűszerezve.

Egy külön tanulmányt érdemelne Jovica Djordjevic professzor és családja. A szerb származású osztrák bayanművész és tanár komolyzenét játszott, továbbá jókora kanállal merített az orosz bayanirodalomból is. Olyan szintű koncertet adott, melyhez fogható Magyarországon még nem volt. Brahms és Monti is felcsendült a művész előadása során, mindkettő Yashkevich orosz zeneszerző átiratában. Mindkét átiratról tudvalevő, hogy csak a legnagyobb orosz bayanisták képesek eljátszani őket, de Djordjevic professzornak ez nem okozott gondot, ahogyan az sem, hogy könnyed időtöltés gyanánt gyors szerb kolokat játsszon, a megszokott tempó akár kétszeresével, több szólamban. A professzor fia, a 9 éves Stefan Djordjevic sem cáfol rá a nevére: szólóban három szólamú Bachot szólaltat meg konverteres harmonikán, édesapja kíséretével pedig úgy játszik délszláv zenét, hogy sokan felnőtt fejjel örülnének, ha úgy tudnának játszani. A professzor lánya, az 5 éves Nina még iskolába sem jár, de már rutinos természetességgel veszi kezébe a B-griffes gombos harmonikát és mosolyogva játszik rajta gyerekdalokat. Igazi mintaszerű zenész család ez, amely bizonyítja, hogy a családi szeretet és béke, illetve a szakmai profizmus nemhogy nem zárják ki egymást, sőt, kéz a kézben járnak.

A rendezvény légköre családias, baráti volt, a vendégek a legkülönfélébb helyekről utaztak Sümegre. A teljesség igénye nélkül Horvátországból, Szerbiából, Olaszországból, Svédországból, az Egyesült Államokból, Svájcból és Ausztriából érkeztek a résztvevők. Magyar szót elvétve lehetett hallani, ami meg is lepte a külföldi vendégeket. Többen szándékuk ellenére nem tudtak eljönni, ugyanakkor a magyar harmonikások még mindig inkább a kifogásokat keresik a lehetőségek helyett, elfelejtve azt, hogy a kifogások nem visznek előre. Sajnálatos helyzet, mert soha nem tudják meg, miről maradtak le. A vendégek az alábbi hazai harmonikásokat hallhatták Schmitt Attilán kívül a teljesség igénye nélkül: Dusek István Budapestről, Takács Zsolt és Kontor József Győrből, Novák Miklós Nyíregyházáról, Kovács Zoltán Lentiből, Németh Norbert Zalaapátiból, és jómagam Biatorbágyról.

Számtalan spontán közös zenélés alakult a három nap alatt, a zenészek és a vendégek közös megelégedésére.
A lélegzetelállító koncerteken és örömzenéléseken kívül betekintést nyerhettünk a professzionális olasz harmonikaépítés technikáiba is. Mirco Patarini igazgató és Fausto Fabi úr készséggel válaszoltak bármilyen kérdésünkre a harmonikák készítését illetően. Fontos megemlíteni, hogy a Scandalli-csoport minden árfekvésben és kategóriában, egyedi megrendelés alapján is készít harmonikákat. Érdekes volt látni, hogy míg más hangszerek (pl. zongora, klarinét) gyártása kiforrott és évtizedek, vagy évszázadok óta ugyanazzal a felépítéssel gyártják őket, addig a harmonikagyártás napról napra fejlődik, naponta születnek új ötletek és megvalósítások, melyek mindig jobbá és jobbá teszik a harmonikákat. Így lehetséges, hogy 30 évvel ezelőtt egy koncertbayan tömege 20kg volt, ez mára 14kg alatt van, miközben a hangkép fejlődött. A találkozó során bemutatásra kerültek különféle mikrofonozási rendszerek és technikai megoldások, melyek mutatták, hogy a fejlesztések ezen a területen sem álltak meg egyetlen percre sem.

A rendezvény fényét emeli a módfelett kellemes környezet, egy négy csillagos wellness szálloda kényelme mellett élvezhették a vendégek a harmonikás találkozó és kiállítás minden percét. Ezzel együtt elismerés illeti Móger Péter főszervezőt, aki az évek során az elérhető legmagasabb szakmai színvonalra küzdötte fel a sümegi harmonikafesztivált, amely már nemzetközi viszonylatban is komoly rangot kapott. Ezt némiképp beárnyékolja az a tény, hogy valószínűleg ez volt az utolsó harmonikafesztivál Sümegen. Móger Péter a hazai érdektelenségre való tekintettel a jövő évi fesztivált Horvátországban, esetleg Ausztriában tervezi megrendezni.

Mit mondhatnék? Én ott leszek.

Csiba Péter